The Storry of the Anubis Dinasty

A munkálatok befejeztével az összes alkatrészt kinyerték a fém tömegből amit csak lehetett, igy el is indultak a következő helyszín felé, ami a naprendszerből való kijutás közben útba esett. Egy hatalmas gázóriás mellé érkeztek meg, ami körül a szenzorok értékes ásványi anyagokat mutattak ki, valamint üzemanyag tartalmat a gázóriás felső légkörében. Az óriás gyűrűjében található tiszta vízből feltötlötték a tartalékaikat, majd mentek tovább.

A következő bolygó a sorban egy sötét légkörű bolygó volt, aminek a felszínét nem látták, de érzékelték, hogy az egészet fém borítja. Ez a felismerés természetesen felkeltette az érdeklődést a hajón, és el is indult lefelé a felderítő osztag. Ghost kapitány, valamint hű jobb keze, Mardu, a rendőrkapitány Regias, Alexander és Prométheusz, a két pap indultak el felfedezni a bolygót. Bár magukkal vittek egy technikust is, őt a leszállóegységen hagyták.

A légkörbe érve egy nagyobb energiajelet kerestek, hogy a közelében letehessék a gépet. A tenger partjához szállt le a gép végül, amiről kiderült, hogy finomítatlan olaj, a talaj pedig fémből volt, ahogy a környező növényzet is fémszármazékokból állt. A szenzorok egy, a közelben lévő élőlényre hívták fel a figyelmet, amit meg is nézett a kis csapat: egy őz-szerű gép legelte a fém fűvet. Lopakodva megpróbálták megközelíteni, de nem sikerült elég halknak lenniük, így az elkezdett menekülni, de Mardu egy melta lövéssel megállított. Megvizsgálták a gépet és látták, hogy az egy erős belsőégésű motorral, generátorral és jó minőségű elektronikus mozgató szervekkel volt ellátva. Ahogy mentek tovább az energiajel irányába, egy nagy ricsajjal közeledő, hatalmas gőz meghajtású T-rex robogott feléjük, ami szerencséjükre nem talált el senkit, és így könnyen le tudták ölni.

Tovább haladtak, de a sík fém talajon nem vettek észre egy féreg szájszervét, amibe így a kapitány, Regias és Prométheusz is beleestek, bár Ghost még időben a féreg falába szúrta a kardját, aminek köszönhetően ki tudták húzni. A többiek nem voltak ilyen ügyesek, hanem végig lecsúsztak egészen a féreg gyomráig, ahol nanitok milliárdjai, mint sűrű folyadék, kezdték meg lassan az emésztést. Mivel túl mélyre csúsztak, így nem sikerült semmi módot találni arra, hogy kimenekítsék a két lezuhant embert, viszont le tudtak jutattni egy adóvevőt nekik. A csapattól elszakadt két ember neki indult felfedezni a féreg belsejét, ami hamarosan elindult valamerre a föld mélyén. A fent maradt csapat viszont tudta, hogy a lentiek nagy gondban vannak, ugyanis a ruháik maximum 5 órányi levegővel bírják, és míg ez a fenti leszálló egységnél nem volt probléma, de lent,a mélységben utántöltés nélkül nagy gond, főleg mivel a levegő annyi széndioxidot tartalmaz, ami pillanatok alatt eszméletvesztést, majd a halálukat okozza.

A fentiek megtalálták az energia forrást amit érzékeltek, egy fém oszlop volt ami körül álldozati asztalok voltak felálitva, friss olaj nyomokkal, amiböl arra következtettek hogy bárki is lakik itt az áldozni szokott itt valami féle istennek, amit Mardu meg is erősitett mivel a felirt szövegeket le tudta forditani ami szerint egy gép istent tisztelnek aki felhő formályában közlekedik. Ezt értelmezve arra a következtetésre jutottak hogy egy nanitokbol álló felhő lehet a gyártó erő a bolygón. Eközben a féreg és benne a két ember eljutottak egy központi részhez, ahol több féreg összejött. Ez a hely pont a fentiek által talált oszlop alatt volt.

A fent maradottak utat kerestek lefelé, aminek az egyik lehető legegyszerűbb módon álltak neki: megkérdezték a helyieket. Először ellenséges fogadtatásban részesültek, de végül a kalandozók által saját magukról felállított képet a helyiek úgy értelmezték, mintha csak kisebb istenségek lennének. Ezek a helyi lakosok a roncson talált gépembereknek egy primitivebb alfaja lehetett. A törzs sámánja el is vezette őket egy lejárathoz, ami az ősi szent szentélybe vezetett. Eközben a mélyben Regias és Prométheusz tovább folytatták a kutakodást, amíg nem egy olyan terembe értek, ami legalább egy ötszáz négyzetméteres részen elterülő, zöldnövényes dóm volt a földfelszín alatt majd ötszáz méterrel. Szerencséjükre itt a levegő már belélegezhető volt. Megvizsgálva a növényeket, rögtön rájöttek hogy ezek is fémek, csak valamiféle szintetikus bevonattal vannak ellátva, hogy igazinak tűnjenek. A dómból tovább vezető út három irányba ágazott el, amik közül az egyik zárva volt, a másik kettőhöz meg még nem sikerült eljutniuk, mire a társaik elérték a szentélyt. A fentiek tudták hogy szorít az idő, ezért teljes erejükkel azon voltak, hogy lejussanak. Ehhez három könnyű próbán kellet átvergődniük magukat, amiből a legnehezebb egy kardfogú tigris legyőzése volt, aminek a fogai power mezővel voltak bevonva, így könnyedén szétmarcangolhatta volna őket, ha nem lettek volna elég ügyesek.A szentély valójában egy külső irányitó egység volt, ami azonnal vészriadót jelzett, ahogy megérkezett a csapat, ugyanis a belül lévő társak ki akarták erővel nyitni a zárt ajtót, ami egy automatikus lezárást eredményezet.

Regias és Prométheusz, a kapitány és a többiek tanácsára, megpróbálkoztak a másik két ajtóval, amelyek egy nagy terembe vezettek. A teremben mindössze egyetlen gombot találtak, amit meg is nyomtak kíváncsiságból. Ekkor egy gépi hang szólította meg őket, és elmagyarázta nekik, kisebb beszélgetés után, hogy ő egy evoluciót szimuláló program, aminek a végén egy terraformálást fog végrehajtani a bolygón található összes nanit segítségével, ami a felszínen található összes fémet jelenti. Egyetlen kérése a gépnek az volt, hogy adjanak emberi mintát, mivel az elveszett még az ide érkezésekor. Megbíztak a gépben, ezért adtak mintákat, amik alapján a gép azt közölte, hogy három hónap alatt a mintákból kinyert információ alapján egy élhető, gazdag világot hoz majd létre. Ezután kinyíltak az ajtók, és menekülőre fogta az egész csapat a leszálló egység irányába, ugyanis a folyamat elkezdődött már most, és az összes fém nanit elkezdett, hatalmas vihart okozva, keringeni a légkörben. A csapat sikeresen felért vissza a hajóra, és neki is indultak a következő bolygónak a rendszerben, hogy amíg ez a folyamat megy, addig ők is haladjanak előre.

Zarix rendszer legbelső bolygójától továbbindult a flotta. Az Anubis Titán és a Black Lagoon a perem felé haladva egy roncstömegre bukkant, mely több ősi hajó, xeno járművek, por és asteroidák egyvelegeként stabil körpályán keringett egy csillag körül. Ghost rögtön látta a roncsban a lehetőséget és az esetleges profitot. A közelebbi szemügyrevétel azt sejtette, hogy nagy eséllyel találni benne valami használhatót, hisz az igen magas fém mennyiség is már egy kisebb kincs, nem is beszélve arról, hogy a kishold méretű tömegben még bármi lehet. A roncshalom vizsgálata szerint belélegezhető levegő rekedt meg a roncsban, és közvetlen körülötte.

A leszálló egységeket Regias, a Titán rendőrkapitánya állította össze, ami a kapitány saját csapatát, és egy katonákból és technikusokból álló csapat alkotott.  Regias a kapitánnyal tartott, új páncélját viselte, melyet még az előző kalandján zsákmányolt a nanitok gazdáitól, de ez ezúttal rossz választásnak bizonyult, mivel bár levegő volt, a hőmérséklet viszont nem volt megfelelő. Ghost-nak, Mardu-nak és Holt-nakmindez a hőszigetelt rohampáncélban nem okozott problémát.
A kishold méretű fémtömegen Mardu talált 2 megfelelő leszállási pontot, amiket célba is vett a két leszálló egység. Ghost csapata nekiindult a sötét mélységnek, ami a hold belsejében várt rájuk. Nem sokkal a bejutásuk után ketté is szakadt a csapat, mert Regias és az egyik katona leestek egy szakadékba, ami az instabil talaj miatt keletkezett. Ghost csapata ennek ellenére folytatta útját, már kisebb létszámmal, és sikeresen meg is találták első nagyobb felfedezésüket. Megvizsgálva a fémes folyosókat találtak egy épségben lévő Eldar hajófegyvert, vagy legalábbis annak egy részét, amit akár a Black Lagoon fedélzetén lévő Lance megerősítésére is fel tudnának használni. Eközben Regias elindult a katonával, hogy kiutat találjanak, de ehelyett valamiféle kultusz tagjait fedezték fel, akik barátságosan köszöntötték őket szerény templomukban, a roncson belül.  A kéttagú csapat a kultisták segitségével elindultak a központi rész irányába, erről sikerült értesíteniük a kapitányt. Ghost is elindult csapatával a megadott irányba. Úton a találkozóhely irányába, még egy felfedezést tettek egy ősi xeno hajó roncsai közt, egy ép gravitációs vitorla volt a hajóra erősitve, ami a Titán sebességét új magaslatokba fogja emelni.

A két fős, és a kapitány vezette csapat is megérkezett a központi részre, eközben a másik nagy csapat valahol máshol kutakodik a roncson belül. A központi rész egy nagyon ősi xeno, eredetű űrbázis főterme volt, ahol is egy hatalmas tetraéder szerű, zöldes derengésű rúnákkal díszített fémtömb állt. Ezt a valamit állta körül a több száz kultista, akik a kapitány szerint a gép istent dicsőíthették, de ezt nem tudta semmivel sem alátámasztani, így hangosan nem is említette meg. Mardu a kíváncsiságát nem leplezte, és a kultistáktól engedélyt kért, hogy közelebről is megnézhesse a tömböt, amit meg is érintett, ennek nem várt köbetkezményei lettek. Az élő szervezet közelsége felébresztette a zöld rúnás tárgyat, ami az érintés hatására egy energianyalábot hozott létre, és ezzel kivágta a hold közepéből magát a nyílt űr irányába, ahogy egy hatalmas hajó lance ágyúja tette volna. Viszont nem ez volt az egyetlen készülék, ami életre kelt, Holt mérő berendezése veszélyes sugárzási szinteket mutatott a gépezet irányából. A csapat ekkor vélte úgy, hogy bölcsebb hátrébbhúzódni, és inkább nem lesznek a közelben, amikor eléri a sugárzás a csúcspontját, mert az már maradandó egészségkárosodást okozna. Távozásuk előtt még megpróbálták meggyőzni a kultistákat, hogy hagyják el velük együtt a roncsot, mert gond lehet abból, ha itt maradnak. De hamarosan bebizonyosodott Holt korábbi feltételezése, miszerint ezek az emberek nem is igazi emberek, hanem gépek, az ősidők félelmetes gépemberei, csak ügyesen a gépisten kutuszának papjait, a tech papokat utánozták energia jeleikkel.

Amikorra már elég messze került a csapat, csak annyit hallottak, hogy egy napkitörés erejével vetekedö robbanás rázza meg a holdat, és a lökéshullám majdnem elsodorta őket is a járatokban. A hajó ez után rögtön jelentette is, hogy a furcsa tárgy elsőként nagy sebességgel száguldott kifelé, majd eltűnt a szenzorokról. A sugárzás és a lökéshullám elporlasztotta a gépeket is a teremben, igy a roncs teljesen üres maradt, és készenállt a kiteremlésre. A második csapat is talált egy érdeksességet egy ősi Eldar kapu képében.  Ghost üzentettett is a Lightning Storm parancsnokának, hogy jöjjön ide és kezdje meg a munkálatokat. A trade hajó teljesítette is a kérést, rögtön el is indult a roncshoz, hisz már befejeződtek a munkálatok rajta, a hajtóműve újra életképes volt. A tradernek egy hétig tartott a rendszer széléről eljutni a roncshoz. Ghost egyik koorábbi, indulásuk előtti parancsa az volt, hogy javítsák meg a tradert, és hogy a korábban kapitányként viselkedő elsőtisztet fokozzák le valami altiszti rangra, de ezekből csak a hajó megjavítását sikerült teljesíteniük. Amikor megérkezett a Storm, Ghost ismét kérdőre vonta az elsőtisztet, hogy mégis hogyan mert ellenszegülni neki? Erre az elsőtiszt válasza egyszerűen annyi volt, hogy ő halál kultusz tagja és ezért megteheti, na meg amúgy is nem Ghost osztja ki ezen a hajón a tiszteket, hanem a kapitány, aki már halott, igy ő, mint elsőtiszt, átveheti az irányitást. Ghost nem habozott, azonnal beszélni kívánt a kultusz vezetőjével, aki fogadta is, azzal a kikötéssel hogy a Storm fedélzetén, a kápolnájukban legyen a találka.

Ghost átszállt Marduval és Prométheusszal a másik hajóra, ahol is vasfegyelem uralkodott, a legénység egy része félelemböl, egy része áhitatból, de tisztelte az Anubis dinasztia sarját. A csapat a hajó alsó szintjein megtalálta a kultusz kápolnáját, ami egy kis sötét lyuk volt a Prométheusz által megszokott főtemplomokhoz képest, de megvolt a maga varázsa ennek is. Várakozni nem is kellet egy percet sem, a vezető azonnal fogadta a csapatot. Ghost kérdőre is vonta a kultusz beleszolását a dolgaiba, és követelte, hogy mondjanak el mindent neki a kultról, és hogy takarítsák el az elsőtisztet a poziciójáról, mert kötelessége elmulasztása miatt nem érdemli meg a posztját, hisz nem értesítette időben az előző kapitány haláláról. A vezető egy serlegnyi vörös folyadékot adott át Ghost-nak, aki azt elfogadta, nem igazán gondolva át, mi is lehet az, amit éppen tesz, de Mardu ekkor már érezte, hogy ebből olyan dolog lesz, amibe ő nem akar belekeveredni, ezzel szemben Prométheusz tisztában volt, mi is volt ez, egy beavatási rítus. Mardu amíg várta, hogy a kapitány és a templomos kijöjjön, körbekérdezősködött, hogy ki akarna átjönni a Titánra szolgálni a dinasztiát, szükség esetén  a gyilkolás terén meglévő tehetségükkel is, melyre négy hölgyet sikerült rábeszélnie, illetve két izmos férfit, akiket aztán a kapitány testöreiként alkalmazott.

Ghost, miután leszállította a kért ágyút, kapott egy ajánlatot: kérhet bármit, amit csak akar, és a technikusok valamilyen módon megpróbálják teljesíteni a kérést.

Nem is gondolkodott sokat az ambiciózus kapitány, megkérte a tech papokat hogy építsenek neki egy űrbázist, amit lehet vontatni a warpon át mindig oda, ahol az a leginkább hasznos lehet. A technikusok egy hónapot kértek Ghost-tól, majd előrukkoltak egy ötlettel: a nem túl távoli tiltott régióban, amit Arae néven is emlegetnek néha, pihen egy hatalmas hajó roncsa, amit át tudnának építeni a kéréseknek megfelelően bázissá, melyhez a trade hajóra szereltek egy bontó kart, hogy ki tudják szabadítani a roncsok közül azt az egyet, ami a feladathoz kell.

A kapitány nem is várt semmire, nekiindult a felszerelés után, és a roncs koordinátái felé vette útját. Az út a megszokottnál kicsivel rázósabb volt, de megérkeztek, és ahogy közeledtek a helyhez, a navigátor jelezte, hogy warphasadékok nehezítik az utat a roncshoz és valamiféle élőlények siklanak a warpban.

Érzékelve a veszélyeket óvatosan, kerülve a feltűnést és a hasadékokat szerencsésen a roncshoz ért mind a három hajó, ahol is megkezdték a műveleteket, de hamarosan védelmi állást kellett felvenniük, amikor is a warpból előtörő hatalmas, hal-szerű bestiák a valós térben feléjük vették az irányt.

A hajók három rohamot vertek vissza, ami után a halak végre eltűntek, de végső támadásuk során Ghost egy trófeára is szert tett, mégpedig egy ép és egy törött fogra. Begyűjtés után újra nekiindult a három hajó és elvontatták a hatalmas roncsot vissza a tudósokhoz, majd indultak is tovább egy megfelelő helyet keresni a bázisnak, ahol is először le lesz téve.

A Titán átépítése után Ghost úgy érezte, hogy hosszabb zavartalan utazáshoz nem lesz elegendő az üzemanyag, sűrűn kéne vissza térni az ismert világok közé feltölteni a hajót, igy elindult a Sekhmet ismert trade csoportjait végig kérdezni, hogy nincs-e eladó hajó, illetve a nagyobb hajógyárakat is végigjárja, hátha talál egy felújításra váró hajót, amit el is adnának neki.

Végigjárt két nagy trade házat, akiknél nem tudott hajót venni, de nem adta fel, elindult a legközelebbi hajógyárhoz, ami a Machine Cult bolygója volt. Lorien hatalmas gyáraiban megállás nélkül ment az új hajók gyártása a Cult flottáiba, de Ghost kérésére felújítottak neki egy kis tradert, a Lightning Storm-ot.

Drakonis alszektorba való visszautazás közben váratlan szerencse érte a Titán legénységét, egy a warpban sodródó hajó. A hatalmas cruiser félbe volt törve, de még tartalmazhatott használható részeket, amiket Ghost és társai meg akartak kaparintani.

Miután kihozták a warpból a hajóroncsot, egy csapattal átmentek, és túlélők után kutattak. Nem is kellet sok idő, mire találkoztak az első emberekkel. A hajó legénysége két részre volt szakadva, az erősen mutálódott, agymosott lojalistákra, és a szabadgondolkodású démon kultistákra. Az első lakórészhez érve nehézségek árán, de legyőzték az első démont, majd áthozattak több csapatot, hogy legyen kipucolva a teljes hajó minél gyorsabban. A seregek hamar végigrohamozták a hatalmas folyósokat. A hajó kitisztítása után a hajtómű volt az egyetlen olyan alkatrész, amit érdemes volt kibontani a hajóból, amit a közeli trade bázison be is szereltek a Titán-ba.

Dinax rendszer szívében további átalakításokat hajtanak végre a hajón, amiben segítséget nyújt egy ismeretlen, aki nélkül nem egyhamar kerültek volna sorra. Az idegen csak egy kéréssel fordult Ghost-hoz, mégpedig hogy vigye el őt a saját rendszerébe, Vanlora-ba.

Ghost segítséget nyújtott a technikusnak és elvitte a kért helyre, ahol is a forge legfőbb vezetője egy küldetéssel várta a fiatal kalandozót. A küldetés egyszerűnek hangzott, elmenni és elhozni egy Tau gépezetet a Tau birodalom egyik trade bázisáról épségben. A szóban forgó gép egy XV-88-as páncél. Ghost el is vállalta a küldetést, főleg mivel a jutalom igen nagy volt. A páncélért cserébe a Titánt felújítják, és újra szervezik a rendszereit, hogy több hely legyen rajta.

A csapat elindul Miridas rendszerbe, a legközelebbi ismert Tau által uralt részhez. Miridas lakói barátságosan fogadták az Anubis dinasztia hajóját, és a bolygó körül keringő kereskedelemi bázisra meg is hívták tárgyalni Ghost-ot. A jobb kapcsolat érdekében és a baráti szándékot bemutatandó elsőként elküldték a csapatot, hogy Ure rendszer templom bolygójáról hozzanak egy Emperor szobrot a helyi emberi lakosoknak, akik még mindig hisznek az Emperorban.

Ghost és társai a Titán fedélzetén el is mentek Ure világára, ahol egy kisebb konfliktus megoldása után megmentették a saját teremtményeitől a kőfaragót, aki készített is nekik egy hatalmas szobrot, amit elvittek Miridas-ra. A Tau nagykövet második kérése egy egyszerű felderítés volt, három ismert, de nem feltérképezett rendszer átfésülése.

A Titán nekiindult felderíteni a világokat, talált is rajta életet, méghozzá Eldárok személyében. Nem csak a bolygón, hanem körülötte is volt pár Eldár, gyors, jól álcázott hajóikkal lecsaptak többször is a Titánra, ami masszív felépítésének köszönhetően, közel sértetlenül állt tovább. Az adatokat elszállították a Tau-nak aki harmadik, egyben utolsó kérésként egy osztag Fire Warrior szállitását kérte a csatamezőkre, Irrega rendszer peremére, átadni a Tau flottának.

Különösebb probléma nélkül megérkeztek a harcmezőkre és átadták a csapatokat a flottaszállító hajóinak. Innét újra Miridas rendszerbe visszautaztak, és megkapták a kért páncélt és tíz Pulse Carbine-t. A gépet vissza vitték Vanlora Forge világához a vezetőnek, aki rögtön parancsba adta hogy Ghost hajóját átalakítsák.

Ghost, ahogy ígérte Inkvizítor Maximusnak, felvette a rakományt és a három tanoncot, akiket Stonegate-re kell szállítania. Csakhogy útközben rejtélyes módon meghaltak a tanoncok, amit a hajó orvosai a warpban történt balesetnek diagnosztizáltak.

Megérkezésük után rögtön üzentek Inkvizitor Maximusnak az eset miatt, amire a válasz pár órán belül meg is érkezet. A tanoncok helyett Ghost kapta meg a küldetést, hogy békítse ki a bolygón lévő két frakciót. Az egyik fél a bolygó vezetője, King Warden, a másik Miss Ellena Keho mögött állt. King Warden, mint Planetery Lord, uralja a rendszert és fenntarja az eddigi rendszert, ami feudális alapokon nyugszik. Ellena viszont a modern gyárakat képviseli, amik részben a múltból kerültek elő, részben újonnan épültek, a bolygó fő spaceportjával együtt, ami nagyban megkönnyíti a kibányászott ércek elszállítását, és az esetleges importok behozatalát. Stonegate egy feltörekvőben lévő rendszer, ami hatalmas mennyiségű ércet bányász ki a bolygóiról, a feudális főbolygón, és a többi lakatlan, sziklaszerű kőbolygókról.

Megérkezve a bolygóra el is indult tárgyalni mindkét féllel, előbb a spaceportnál lévő Ellena úrnőt látogatta meg, ahol is kiderült, hogy nem igazán szívleli a két fél egymást. Élve az alkalommal, a kereskedést is a tárgyalásba szőtte Ghost, viszont Ellena addig nem akart a problémáról beszélni, amíg meg nem bizonyosodott arról, hogy tényleg az inkvizíciónak dolgozik vagy sem. Az ifjú Rogue Trader így elment a világ urához, King Wardenhez, aki fogadta is őt rögtön, és elárulta neki a probléma fő okát, a fémek exportjának embargóját. Felbátorodva, hogy egy tolvajjal áll szemben, elindult Ellenához, hogy végezzen vele, hisz a lopás kalóz aktivitásnak számit, de ahogy megérkezett, hallotta a másik felet is, aki azt állította, hogy egy ősi szerződés szerint jár el a dologban, és ezt bizonyítani tudta egy dokumentummal.

Miközben Ellena úrnő irodájában volt Ghost, a király ellen merényletett követtek el, így visszatért a király színe elé, aki rögtön őt vádolta, hisz modern fegyverrel támadtak rá. Viszont, mivel nem volt bizonyítéka, így nem tett ellene semmit a király, ellenben adott engedélyt hogy megkeresse az igazi merénylőt, akit társai segítségével próbált megtalálni, elsőnek kis szerencsével, de egy nyomot találva, a városban végül is ráleltek a merénylő hullájára, akinél egy démonikus fegyver volt, és egy démonikus fegyver végzett vele is, aminek a nyomát nem tudták tovább követni.

Ghost és csapata időközben kapott két csoporttól is üzenetet, egyik az Emperors Claw nevű társulattól, a másik a Culexus Templom emberitől jött. A Claw találkozni szeretne a csapattal, míg a Templom szeretné ha nem folynának bele olyan ügyekbe, amik nem rájuk tartoznak. Találkoztak is az Emperors Claw társulat egyik emberével a megadott helyen és időben, aki itt elárulta nekik hogy a másik csoport valójában egy káoszt imádó társulat, akik háborút akarnak hozni a világra, és hogy három, igen jól képzett assassin-ról van szó. Az astropathákon keresztül információt kívánt szerezni Ghost a tényleges kilétükről, de rejtélyes módon válasz már nem érkezett meg, valamiféle kaotikus rituálé okozta zavar miatt.

Eközben kiadta Ghost azt a feladatot az embereinek, hogy hozzanak létre egy biztonságos helyet, ahol a két fél találkozhat és tárgyalásokat végezhetnek. Az emberei igen hamar megépítették a biztos helyet, egy bunkert a puszta közepén. Mindkét fél oda is ért időben ahova kellett, de befele menet a király egyik emberét lelőtte valaki a puszta kevés növényzete közti búvóhelyéről, majd álca segítségével elmenekült, amit így már nem tudott követni Lomjoka tekintetével, de egy lövés sorozatott leadott rá, hullát viszont nem találtak. Francesco később megvizsgálta a területet, és csak pár vércseppet talált, de nem érezte rajta a káosz fertőzését, viszont a gyilkos prédájánál egy káosz fegyvert találtak. A tárgyalás az incidenst leszámítva gördülékenyen ment.

A tárgyalás után nem sokkal, már a hajón megállapították, hogy hol a két titokzatos rend, akiktől az üzenetet kapták, az egyik egy blokkoló jel volt, a másik viszont egy sötét folt a warpban, ahova nem láttak az astropathák. Ghost vallási tanácsadója és a hajó gyóntatója szerint a kisebb csoportot kéne előbb felkeresni, akik a warp-ban árnyékolt helyen voltak. Itt kiderült, hogy az Emperors Claw csoport valójában káosz hívők, és hogy az inkvizítor által küldött egyik csomag valójában a Templom részére jött, akik felhasználva az ajándékot, le is vadászták a hitetleneket.

Stakara szektor az Imperium galaktikus keleti felén található, nem messze a Tau birodalomtól. A legtöbb másik szektorhoz képest igen nagy területen terül el, sok lakott bolygóval. Ezen szektor Sekhmet nevű alszektorának Morak rendszerében kezdődik a kis történetünk, mely a két lakható bolygó Planetery Lordjának kastélyában a fagyos Hive világ fellegei közt indul. A dicső Anubis dinasztia érdemelte ki ennek a gazdag rendszernek a kormányzási jogát, igy nagy befolyással bírnak a környéken. Lord Anubis Michael a dinasztia vezetője kiküldi második fiát arra a küldetésre, amire másik két testvére is menni fog. 

Anubis Ghost apja parancsára kiválaszt, egyet a dinasztia számtalan hajói közül mellyel neki indulhat az ismert és ismeretlen területeknek. Első feladata viszont szerezni legénységet, amiben Lily legkedvesebb húga segítséget nyújt neki, ahogy a hajó felszerelésében is. Lily mint elsőtiszt segéli testvérét az útjuk során. Nincs olyan hajó, ami elvezetné magát az űrben, hát még a warpban, így szerencséjére Ghost-nak egy feltörekvőben lévő Navigátor család felajánlja szolgálatait két testvére kíséretében.  Giovan Francesco Boccaccini az ifju navigátor vette át a hajón a fő navigátori posztot. 

A cruiser méretű trade hajó egy ősi típus, még a nagy crusadek idejében épülhetett. A család nevét viseli, Anubis Titan. Emberek toborzása és a hajó feltöltése után elindult hosszas pihenés után a monstrum, első útja a közeli forge világra vitte, ahol is a vezetők, Lord Anubis emberei jó utat kívántak és itt kapta meg Ghost leendő főorvosát Holt-ot és testőrét Lomjoka-t, és a szemfüles kapitány rögtön üzletet szimatolt, igy információt szerzet a távoli Sekhmet rendszerből majd visszatért áruért, amit jó pénzért tovább is adott Sekhmeten. Az információ szerzés közben még megállt a közeli Tran rendszerben a Navy fő flottabázisánál ahol is technikusokat fogadott fel és kompetensebb tiszteket. Bolt az új főtechnikus is itt jött a hajóra, aki mindig is szerette az ilyen régi monstrumokat.

Sekhmet a rendszer fő központja, ahol is Ghost egy kisebb rendezvényt tartott tradereknek és nemeseknek, ahol is egy embert elvásárolt az egyik tradertől. Ez az ember egy igen jól informált tanácsadó volt, ami miatt a tradert birtokló nemes veszteségesebben tudott kereskedni így Ghost ellen propaganda háborút indított, melynek hatására Ghostnak mihamarabb vissza kellet térnie Sekhmetre és megbeszélni az ügyet a nemessel, de Sekhmetre nem mehet csakúgy le senki, így Inkvizítor Maximusszal üzletet kötött, hogy lejöhet a bolygóra az ő meghívása végett, viszont cserébe egy szállítmányt kell eljutatnia innen a távoli Stonegate rendszer bolygójára. A nemessel való tárgyalás nem ment olyan jól, mint akarta, így kihívta párbajra, amit mindkét fél megbízott harcossal végeztetett, a nemesnek egy erős férfi volt az ember, míg Ghost a testőrét Lomjoka-t küldte a ringbe, mint kiderült életre-halálra ment a harc, elsőnek egy egylövetű pisztollyal majd késsel közelharcban. Sajna Lomjoka vesztet és meghalt, de csodával határos módon sikerült még visszahozni a halálból, de agyának felét le kellet cserélni mivel a kés a fejébe fúródva akkora kárt okozott, hogy más megoldás nem maradt. A vesztés azt is jelentette, hogy Ghost fele profitját a helyi üzletéből a nemesnek volt kényszerű adni, és hogy visszaszolgáltatta a nemes emberét.